Teljesen elkeverte a kávéban a cukrot, majd szájához emelte a csészét, s ivott egy kortyot, miközben a vele szembe ülő férfi szemeibe nézett. Kékeszöld, hideg szemeiből különös kegyetlenséget vélt kiolvasni, s kissé beleborzongott a tudatba, hogy egy gátlástalan fickóval készít interjút. A csészét visszarakva lesimította fekete miniszoknyáját harisnyájára, mialatt feltette a következő kérdést.

- Mennyit kereshetnék?

- Az attól függ, mit vállalsz be. Ha csak táncolsz, néha egy-két vendéggel kavarsz, ezer eurót. Ha elmész a vendégekkel, és nem vagy finnyás, ennek akár a kétszeresét is.

Szilvi megnyalta szája szélét, majd ajkát beharapva egy pillanat erejéig oldalra sandított, ahol egy másik asztalnál férje ült, titokban videó- és hangfelvételt készítve az interjúról. Anonim tényfeltáró riportokon sokat dolgoztak már együtt, ám ez most különleges volt; a férj kissé veszélyben érezte feleségét, legalábbis furcsa volt látnia, amint egy pénzéhes, vadidegen férfi vizslatja őt, miközben arról beszélgetnek, hogy ha futtatná, miket kellene csinálnia.

- Szállást tudna biztosítani?

- Gondoskodom róla. Meglenne mindened. Étel, ital. Amit csak akarsz – mondta az ötven év körüli férfi, mialatt sokatmondóan stírölte a nő dekoltázsát.

- Szeretnék többet megtudni a dologról. Milyen feltételek mellett kellene dolgoznom, pontosan milyenek a körülmények…?

- Mesélek még neked szívesen.

Szilvi egy mosollyal jelezte a férfi készsége feletti örömét, mígnem az interjúalany így folytatta:

- De nem itt. Elmegyünk egy nyugodtabb helyre.

A riporternő egy percig sem tudta leplezni nyugtalanságát; ijedt tekintete azonnal elárulta őt. Legszívesebben férje felé fordult volna, ám tudta jól, ezt nem teheti meg. Mindjárt elárulná az akciót. Ehelyett titkolni próbálva idegességét, ujjait újra a csésze köre fonta, majd szájához emelve a keserű italt, kihörpintette tartalmát, végül nagyot nyelve maga elé bámult, mígnem kis szünet után felnézett a férfira, s magabiztosnak álcázott tekintettel így szólt:

- Rendben van.

Szilvi férje úgy érezte, ereiben meghűl a vér, miközben felesége és az interjúalany felállt az asztaltól, s felvették kabátjukat. Két választási lehetősége volt: vagy marad, nem mozdul, s hagyja, hogy felesége elmenjen a lányokat futtató férfival, vagy közbeszól, leállítva ezzel a befejezetlen interjút, talán veszélybe sodorva magát és Szilvit is cselekedetével. Nem tudta, mitévő legyen, ám miközben habozott, másodpercek alatt eltűnt szemei elől a felesége a faszival, s mialatt a kávézó ablakán keresztül figyelte, ahogy a strici udvariasan kinyitja az anyósülés felőli ajtót feleségének, majd Szilvi beszáll a fekete Mercedesbe, csak bízhatott benne, hogy felesége tud vigyázni magára, és nem történik semmi baja. Ujjával idegesen dobolt az asztalon, mialatt a sedan eltűnt a szemei elől.

- Hová megyünk? – tette fel a kérdést az autóban Szilvi.

- Majd meglátod – válaszolta a férfi, miközben telefonján egy számot tárcsázott, majd a mobilt a füléhez nyomva csak ennyit mondott valakinek: - Gyertek légyszíves.

Szilvi szíve hevesen vert, s már kezdte bánni, hogy belement a játékba. De azt is tudta jól, hogy egy jó riport elkészítése nagyon sokat számíthat szakmájában, nemcsak díjat nyerhet vele, hanem szakmai elismerést is, ami határozott előrelépést jelenthet a ranglétrán. Bevállalta a kockázatot, hogy mélyebbre áshasson az ügyben.

Egy egyszerű társasház előtt álltak meg, szó sem volt a nő fejében elképzelt fényűző palotáról. Valószínűleg ebben az épületben csak a férfi irodája volt, ő maga nem itt lakott. Szilvi habozva szállt ki a járműből, ám végül követte a férfit a bejárati ajtóig, ami kóddal nyílt, s anélkül, hogy egy szót is szóltak volna egymáshoz, felmentek a lépcsőn a harmadik emeletre.

Járólappal borított előtérbe tessékelte be a nőt maga előtt a férfi, Szilvi pedig tétovázva, de belépett a lakásba. Interjúalanya nem zárta be maguk mögött az ajtót, csupán becsukta azt, ami könnyebbséggel töltötte el Szilvit. Nagyot sóhajtott, miközben az előtérből egy világos irodába vezették, ahol egy bőrkanapé foglalt helyett, s a férfi ülőhellyel kínálta a nőt. Az leült, táskáját maga mellé téve.

- Kérsz valamit inni?

- Egy pohár vizet, köszönöm.

Mialatt a férfi visszatért az itallal, s letette volna azt a riporternő elé, Szilvi körbenézett. Az ablakon besütő téli nap kissé felmelegítette őt. Az irodában vele szemben kis dohányzóasztal, egy bőrfotel, amögött dolgozóasztal irodai székkel. Egészen minimális stílusú. Konyhaszerű helyiségből tért vissza a férfi, Szilvi pedig belekortyolt vizébe. Egy pillanatra az is keresztülszaladt agyán, mi van, ha altatót tett italába interjúalanya, majd gyorsan el is hessegette magától ezt a gondolatot, s próbált a munkájára koncentrálni.

- Na – ült le a férfi Szilvivel szemben a bőrfotelba. – Akkor beszéljünk a részletekről.

A nő egy aprót bólintott, s lesütött szemmel szólalt meg:

- Mit értett azalatt, hogy ha nem vagyok finnyás…?

- Ha tudsz és szeretsz is szopni. Mélytorkozol, lenyeled. Benne vagy a kényszerfranciában. Viseled, ha keményen szopatnak. Mehet az anál is. Nem kényeskedsz, durván baszhatnak. Nagy méretet is bevállalsz. Idős vagy kövér vendéggel is kefélsz, akár többel is egyszerre.

Szilvi újra megnyalta szája szélét, majd beharapva ajkait keresztbe tette lábát. A férfi figyelte a nő combján felhúzódó szoknyát, majd merőn a szemeibe nézett.

- Értem – válaszolta halkan a riporternő.

- Szóval…?

Szilvin ijedtség lett úrrá. Úgy érezte, szíve mindjárt kiugrik a helyéről. Már semmi mást nem akart, csak menekülni ebből a szituációból. Émelygett és szédült. Riadt tekintettel szólt a férfihoz:

- Ki kell mennem a mosdóba.

- A kiskonyha mellett – biccentett fejével a strici, utat mutatva a riporternőnek, aki felállva a kanapéról, legyűrte szoknyáját, majd remegve, sietve indult el a mosdó felé.

Amint beért a fülkébe, magára zárta az ajtót, s próbált a légzésére koncentrálni. A csapot megengedve hideg vízzel locsolta meg arcát, majd a tükörbe nézve próbált lelket önteni magába, önbizalomteljes szólásokat mantrázva.

Ekkor hallotta, hogy nyílik az ajtó, s azt is, hogy kulcsra zárják azt. Három férfihangot tudott elkülöníteni, ebből az egyik az interjúalanyáé volt. Az önbizalmat sugárzó szólamokat gyorsan kiverte a fejéből; újra rettegés lépett a helyébe, s a tükörben csupán ijedt tekintetét látta. Nincs kiút: előbb-utóbb ki kell lépnie a helyiségből, és ki kell állnia magáért. Megköszönni az eddigieket, és határozottan elköszönni a férfi(ak)tól. Bátorságot próbálva önteni magába nyúlt a kilincshez, s lenyomva azt, kilépett az ajtón. 

Mintha még mindig kissé szédült volna, ahogy visszaért a nagyobb, napfény-áztatta helyiségbe. Két nagydarab férfi állt vele szemben, mellettük interjúalanya. Kidobó-méretű hímek voltak, olyanok, akikkel nem szívesen vetekszik az ember.

- Nekem most mennem kell. Ne haragudjon – lépett a kanapé felé a nő, ám nem sikerült utat törnie magának a férfiak között, elállták az útját.

Egy darabig csak szótlanul bámulták Szilvit, amint megdöbbenve vette észre, hogy nincs a kanapén a táskája, majd mikor a nő már teljesen tanácstalanná vált, s tudatosult benne, hogy valamelyik férfi vette el, feléjük fordult.

- Keres valamit? – kérdezte vigyorogva a riporternő alanya, hirtelenjében magázó formára váltva.

- Kérem vissza a táskámat – mondta félszegen Szilvi.

- Azt mondta a telefonban, érdekli az állás.

- Már meggondoltam magam – reagált a nő, miközben melle zihált, s idegesen tekintgetett hol az egyik, hol a másik férfira.

- Nálunk van minden személyes irata. Tudjuk, hol lakik. És abban a néhány percben, amíg odakint volt a mosdóban, az is kiderült, mi a foglalkozása. És nagyon nem szeretem, ha át akarnak verni. Megbíztam magában. Sunyi módon hazudott… Interjút akart készíteni velem, kiszedni belőlem a válaszokat alattomos módon, igaz? – mondta a férfi, az utolsó szavakra helyezve a hangsúlyt.

- Nem… - tagadta a nő remegő hangon a tagadhatatlant. – Én… jóváteszem. Vegyék ki az összes pénzemet, a kártyám is az önöké lehet!

A férfi hangosan felnevetett.

- Nem érdekel a pénze. Fogalmazzunk úgy, hogy nem szorulok rá a filléreire. Sokkal inkább más érdekel… - jártatta végig tekintetét a férfi Szilvi harisnyás lábain.

Egy kis ideig senki nem szólt egymáshoz. A csendben csak a nő zaklatott zihálását lehetett hallani. Szemben állt interjúalanyával, aki így folytatta:

- Tudja, először mindig én szoktam kipróbálni a jelentkezőket. Jó érzékem van hozzá, hogy kiderítsem, ki az, aki beválik majd a szakmában, és ki az, aki nem.

- Mit akar? – kérdezte dühösen, sírva a nő. Arcán könnycsepp gördült végig, miközben esdeklően nézett a férfi szemeibe.

A férfi lassan, kényelmesen elhelyezkedett a bőrfotelban, míg a két hústorony közrefogta a nőt.

- Jöjjön közelebb… és térdeljen le.

Szilvi lassan ingatni kezdte a fejét.

- Könyörgöm… nem fogom senkinek megmutatni az interjút. Elfelejtem azt is, hogy találkoztam magával.

- Én pedig gondoskodom róla, hogy soha ne felejtse el – jelentette ki a férfi, miközben kíméletlenségről árulkodó tekintetével a nő arcába bámult.

- Ne… - kérlelte síró hangon a férfit a nő, ám az hajthatatlannak bizonyult.

Szilvi felmérve a helyzetét, rápillantva a mellette álló, kényszerítő erejű férfiakra, s a hajthatatlannak tűnő stricire vele szemben, s úgy érezte, mindjárt elhányja magát. Idegessége egyre nőtt, már alig bírta elviselni a benne dúló feszültséget.

Lassan, remegve lépett előre, s tekintett le a férfi öltönynadrágban duzzadó férfiasságára. Férje jutott eszébe, akinek most fogalma sincs arról, ő hol van, és mi történik vele. Nem kellett volna eljönnie ide.

Görcsösen zokogva lépett még egyet előre, teljesen közel kerülve a férfihoz.

- Hadd menjek el. Nem fogom senkinek se elmondani, vagy közzétenni… - tett egy utolsó próbálkozást Szilvi, ám a férfi nadrágjához nyúlt és kigombolta azt, majd lehúzta sliccét, jelezve ezzel, hogy esélye sincs annak, hogy meggondolná magát.

Szilvinek az suhant át az agyán, vajon hány nő szophatta már le a strici faszát, mialatt lassan, könnyeket hullajtva térdre ereszkedett a férfi előtt, aki elégedett arccal tekintett le a nőre. Lehúzta nadrágját és alsónadrágját, s visszadőlt a fotelban. Szilvi az előtte lévő petyhüdt, szőrös, átlagos vagy annál inkább kisebb péniszre meredt, szipogva.

- Kényeztess – váltott át újra tegezésbe a férfi.

A nő nagyon lassan indult meg fejével a hímvessző felé, ám mikor ajkait remegve a falloszhoz kezdte közelíteni, a két nagydarab fickó helyet foglalt a bőrkanapén, s onnan kezdték figyelni az eseményeket.

Szilvi lejjebb irányozta fejét, s nyelvét kinyújtva a férfi érdes heréihez ért; lehunyt szemmel, még mindig remegve az idegtől kezdte nyalogatni azt, s ahogy nyelve a szőrös golyókat simogatta, magába szívva a férfi illatát, úgy érezte, mindjárt kidobja a taccsot.

A pocakos strici sóhajtva élvezkedett, amint a riporternő nyelvével kényeztette őt. Szilvi ezzel akart tudattalanul is időt nyerni azelőtt, hogy szájába fasz kerülne. Egyre gyorsabban, dühösen nyalogatta Szilvi a férfi heréit, aki szenvedélyességnek és mindent beleadásnak is ítélhette a vad nyelvcsapásokat. Mialatt a nő beszopkodta a férfi golyóit, a pocakos férfi száját újabb sóhaj hagyta el, miközben letekintett a gyönyörű riporternőre.

Szilvi szép arcát meglátva begerjedt, és ráparancsolt:

- Nyald végig a farkam.

A nő könnyei kezdtek eltűnni; ahogy feladatot kapott, arra koncentrált, bármennyire is muszájból, már csak az elvégzendő munka lebegett szemei előtt. Kinyújtott nyelvvel, kétségbeesett és egyben dühös tekintettel nézett a férfi szemeibe, miközben végigsiklott a strici immár merevvé vált farkán. S ahogy a pénisz végéhez ért, döntenie kellett; bekapja a rudat, vagy tovább folytatja a nyelvelést.

Riportalanya segített neki dönteni: egy gyors mozdulattal rányomta fejét kemény farkára, Szilvi pedig még mindig hányingerrel küszködve, fuldokolva nyelte be a brét, kétségbeesetten hümmögve és öklendezve adva jelt arról, mennyire véli gusztustalannak az aktust.

A férfi erre azonnal felengedte a lány fejét, s csalódottan tekintett le rá, majd egy hatalmas pofont kevert le neki, ami Szilvit meglepetésként érte, s mialatt a strici újra megragadta a fejét, a nő tudta, mi következik, így nagy levegőt véve hagyta, hogy a férfi újból lenyomja fejét péniszére, s ajkai közét kitöltse faszával, tövig nyelve a hímvesszőt. Ezúttal nem engedte fel a nő fejét a faszi; fel-le nyomta Szilvi fejét, arra kényszerítve őt, hogy fel-le járjon ajkával a rúdján, a nő pedig a pofon után engedelmesebbé vált; hagyta.

- Ne fogazz, ribanc!

Az utasításra a nő vöröslő arccal, megalázva érezve magát, de teljesítve a parancsot próbálta nyelvét alsó fogsorára helyezni, s még nagyobbra nyitni állkapcsát.

- Ez az. Tudod te, hogy kell – szopatta tovább a riporternőt a férfi, miközben makkja Szilvi torkának mélyén járt.

Szilvi kezei eddig teste mellett nyugodtak, most leeresztett karjait felemelte, s a férfi combjára helyezte azokat, erősen megmarkolta őket, jelezve: szeretné, hogy engedje fel a fejét. A strici ehelyett kíméletlenül szopatta tovább a nőt, s miközben kúrta a torkát, állatias morgásokat hallatva odaszólt nagydarab beosztottjainak:

- Nem is rossz a kiscsaj.

A harmincas nő ennek hallatára attól tartott, hogy a „testőrök” is kedvet kapnak ahhoz, hogy megszopassák, s rémülten engedte torkára a faszt. Már szinte minden mást elcsendesített fejében, csupán azt érezte, hogy a férfi farka ordít benne, elfoglalja minden zugát, kiveszejt belőle mindent, ami család és munka. Csak ő van, és térdel; és őt szopatják, mint egy kurvát.

A férfi még mindig nem akarta felengedni a fejét, Szilvi pedig egyre inkább úgy érezte, lassan megfullad. Ezután a strici gyors szopatásról ütemes, lassabb, de még mindig durva mélytorkoztatásra váltott; másodpercenként teljesen be kellett vennie a nőnek a férfi faszát, majd újra teljesen kiengedni a szájából, így rövid levegővételre adott lehetőséget Szilvinek.

Ahogy a bőr ajkaihoz ért, végigsiklott nyelvén, a makk pedig szájpadlását böködte, s így ment ez hosszú percekig, a riporternő immár nyelvét alsó fogsorára helyezve, száját nagyra nyitva fogadta magába a rövid, ám annál inkább tömzsi hímvesszőt. Már azt is kezdte megszokni, ahogy a férfi fanszőrzete vágja a felső ajka és az orra közti területet, s ekkor tudatosult benne, milyen mélyinterjút is készített; most tényleg átérezheti, milyen prostituáltnak lenni, mennyire kiszolgáltatott lehet a helyzetük. Beleélheti magát a szerepükbe, s ezáltal jobban megismerheti sorsukat, tapasztalatot szerezve. Persze nem ez volt a célja.

A megszokás azonban nagy úr; s mikor a férfi végül elengedte a fejét, Szilvi magától folytatta a strici orális kielégítését; szájába véve a makkot, szopkodni kezdte, míg egyik kezével verte a férfi farkát. Azt is szerette volna elérni, hogy riportalanya minél előbb elélvezzen, s ezzel véget vethessen az „interjúnak”. Ezután a férfi szemeibe nézve visszatért a kezdőponthoz, s újra a heréket kezdte el nyalogatni és szopkodni, a strici pedig hátradőlve élvezte, ahogy a nő kényezteti őt, kezével tovább verve faszát.

Majd Szilvi újra szájába vette a hímvesszőt, ezúttal mindent beleadva, tövig benyelve a faszt újra és újra, s miközben ajkaival szorongatta a péniszt, a férfi szemeibe nézett, mialatt arcáról kezdett eltűnni a pír. A strici ezt észrevette, s öntelten jegyezte meg:

- Ez az. Jó kislány.

A riporternő arcának gyönyörű látványa, a kéjrúdján fel-alá járó ajkak és a magát megadó nő gondolata megtették a hatását: a strici élvezett, s Szilvi fejét lenntartva a nő torkára lövellte ondóját, aki hümmögve fogadta magába a férfi nedveit, ami négy-öt adagban tört elő, s szájába spriccelve azt, nyelésre is kényszerítette a nőt.

Ahogy a férfi kihúzta a nő torkáról faszát, egyben hátra is lökte durván Szilvi fejét, aki térdelő helyzetből így ülőhelyzetbe került, s egyelőre kábán és értetlenül bámult a nadrágját felhúzó férfira, aki már rá sem nézett, meg sem csodálta a spermától összeragadt ajkú riporternőt.

- Részben bizonyítottad csak, hogy nem vagy finnyás – hallgatta pihegve, a földön ülve a nő a férfi monológját. – De a neheze még hátra van. Nekem dolgom van. A fiúk majd vigyáznak rád.

Szilvi szemei elkerekedtek. Azonnal rájött, mire is akar utalni a férfi, s megszáradt könnyei mögül figyelte, amint a strici megindul az ajtó felé, a két nagydarab férfi pedig vigyorogva elindul az irányába.

Szilvi első gondolata az volt, hogy valószínűleg mindkét férfi full merev már attól, amit láthattak, s most nagyon keményen el fogják őt intézni, mialatt kétségbeesetten bámult az ajtón kilépő interjúalanya után.

Kívülről kattant a zár, majd néhány tompa puffanást s a lány apró sikolyait hallva a strici elégedetten indult el lefelé a lépcsőn.

Az egyik copfos, nagydarab férfi először megragadta a nő haját, majd négykézlábra kényszerítve felhúzta miniszoknyáját s egy pillanat alatt letépte róla bugyiját. Ezután egy hatalmasat csapott a nő seggére, így Szilvinek ideje sem volt reagálni a vad férfi tetteire. Megmarkolta feszes farpofáit, majd lehúzva sliccét mögé térdelt. Közben a másik férfi leült a nő elé, s elkezdte kiszíjazni farkától duzzadó világoskék farmerét. Amíg elővette farkát, a mögötte lévő férfi gumit görgetett a farkára, majd ráköpött kezére, s kissé benyálazta a nő punciját. Meglepődve vette észre, hogy nedves.

Egy másodperc törtrésze alatt történt mindez; ahogy Szilvi az idegen kezét megérezte szeméremajkain, mintha nem is a saját teste lett volna. Csak azt vette észre, hogy ütemesen basszák, miközben az előtte ülő férfi felfedi előtte hatalmas, duzzadó farkát, s fejét rányomva durván kúrni kezdi a torkát. Teljesen védtelenné vált. Azt tettek vele, amit csak akartak. Tudta, hogy át fog menni a teszten.