Amint belépett, tekintete azonnal baratnőm lábaira vetült. Norina rövid, tépett világoskék farmernadrágban és egy falatnyi fekete topban ült velem szemben, keresztbe téve lábait a vonatfülke kopott ülésén. Nagy, fekete szemeit nyugodtan szegezte rám, az ellenőrről mintha tudomást sem vett volna.

- Jegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre... - a köver, ötvenes éveiben járó férfi dörmögő hangjára aztán Norina megfogta táskáját, és lassan elkezdett benne kotorászni.

A férfi türelmetlennek tűnt, ácsorogva várta, hogy barátnőm végre megtalálja a jegyünket.

- Reggel még itt volt - mondta Norina, s elkezdte kipakolni táskája tartalmát maga mellé az ülésre. A fésű, a sminkkészlet és a papírzsebkendő mellett megjelenő óvszercsomagon megakadt a férfi tekintete, Norina azonban egyáltalán nem érezte magát zavarban, továbbra is szórta ki cuccait annak reményében, hogy megtalálja a jegyeket.

- Erre nekem nincs időm – szólalt meg a kalauz. – Nemsokára visszajövök.

Norina felsóhajtott, miután a vonatfülke ajtaja becsukódott a kalauz mögött, és rámnézett.

- Nincs meg - mondta hidegen a kalauznak is, mikor az újra belépett, ugyanolyan kegyetlen hangsúllyal, ahogy nekem is tudtomra adta a dolgot.

- Két lehetőségetek van: az egyik, hogy itt helyben kifizetitek a büntetés összegét, ami tizenkétezer forint, és a jegy árát.

- Nincs nálunk pénz – vágott közbe Norina.

Az ellenőrön látszott, hogy nem tetszett neki barátnőm viselkedése, s kissé türelmetlenebbül folytatta:

- Akkor felveszem az adataitokat, és adok egy csekket. Szabad? - biccentett fejével a Norina melletti üres helyre, mire barátnőm flegmán rándított egyet a vállán, s egy mozdulattal maga felé söpörte táskája tartalmát, hogy a férfi elférjen, az ellenőr pedig hatalmas súlyával Norina mellé telepedett, miközben újra barátnőm szexi lábaira vetett egy pillantást. 

- Személyi igazolványt és lakcímkártyát kérek – jelentette ki a férfi, mi pedig készségesen átnyújtottuk neki a kért okiratokat.

Norináét tüzetesebben megvizsgálta, személyi igazolványát kezében forgatva vette tudomásul, hogy a mellette ülő lány még csak tizennyolc éves. A kártyán található fényképét is vizslatta egy ideig, majd Norina arcára tekintett, majd újra az igazolványképre; ezt vagy még kétszer megismételte, mindahányszor végigjártatva szemeit barátnőm vékony combjain is.

Jegyzetelt valamit, vegül visszaadta okmányainkat.

- A következő állomásnál le kell szállnotok.

- Én biztos nem szállok le – vetette oda bunkó hangnemben a férfinak Norina.

- Akkor rendőrt kell, hívjak – reagált az ellenőr.

Egy pillanatra csend lett. Norina újra rám nézett hideg, fekete tekintetével, úgy jelentette ki, lassan tagolva a szavakat:

- Nem kell rendőrt hívni.

Barátnőm szemei mindent elárultak, jól ismertem őt. Anélkül, hogy egy szót váltottunk volna egymással, felálltam.

- Kint leszek – mondtam, és megindultam az ajtó felé, miközben láttam, ahogy a kalauz kéjsóvár pillantásait most már Norina apró, kerek melleire veti, melyek jól kivehetőek voltak fekete topja mögött.

A függönyt elhúztam kissé, hogy más ne láthasson be, de csak annyira, hogy én egy kis résen keresztül betekinthessek, ha látni akarom, mi történik odabent, majd kiléptem, és becsuktam a vonatkabin ajtaját.

A falnak támaszkodva néztem kifelé az ablakon, figyeltem, mint falja a vonat dübörögve az előttem elsuhanó tájat. Néhány percig csak bámultam az előttem magasodó, el-eltűnő fákat, majd visszafordultam, s belestem a kabinba a függöny melletti résen.

Norina az ülésen térdelt, rövid farmernadrágját a férfi a farpofái közé gyűrte, úgy tapogatta vadul barátnőm fenekét és punciját, míg Norina küszködve nyelte tövig a jegyvizsgáló vastag farkát. Ahogy baratnőm ajkai a jegyellenőr tömzsi, vastag farka köré fonódva kényeztették a férfit, az én nadrágomban is megmozdult valami, s vágyakozva figyeltem, amint az ellenőr ajkait megnyalva, izzadtan bíztatja barátnőmet, miközben kövér ujjai még mindig Norina farpofáit markolásszák, és ágyékát dörzsölik rövidnadrágján keresztül.

- Ez az, kislány.

Norina szája lankadatlanul járt a rúdon, lehunyt szemekkel, megadóan szopta a faszt, én pedig egy-egy pillantást vetettem hol jobbra, hol balra, figyelve, nem jön-e arra valaki, s mikor a vagon végéből közeledő párra lettem figyelmes, háttal az üvegablaknak dőlve vártam, hogy elhaladjanak mellettem nagy bőröndjeikkel. A fiatal csaj és szintén fiatal párja vidáman, nevetgélve mentek tovább, miközben a szoknyát viselő lány lábait figyeltem. Rágózva, napszemüvegben, lazán sétált tovább; valószínűleg nyaralni mentek. Egészen eltűnéséig szemléltem a lány virgácsait és formás fenekét, mielőtt újra bepillantottam volna a kabinba.

Norina ezúttal épp farmernadrágját gombolta ki az ülésen térdelve, miközben üres tekintete rám szegeződött. Rövidnadrágját lehúzva a bokáin keresztül a földre küldte azt, így felfedte az ellenőr előtt formás popsiját. Már nem engem nézett; fekete topját áthúzta fején, a férfi pedig elképedve figyelte a fiatal lányt, amint egy szál bugyiban és melltartóban térdel mellette az ülésen. Nyálcsorgatva vizslatta barátnőm formás kis testét.

Norina lazán hanyatt vetette magát, miközben a férfi már fúrta is fejét a lány combjai közé, s bugyiját félrehajtva lefetyelni kezdte finom kis punciját. Barátnőm felnyögve túrt bele hosszú, fekete hajába, s a kéjtől összeráncolt szemöldökkel tekintett újra felém, majd az ellenőr fejét figyelte, mint tűnik el lábai között, miközben nyelvével kényezteti őt.

- Elnézést, szabad?

A látvány annyira lenyűgözött, hogy észre sem vettem, amint egy idős házaspár álldogál mellettem, s a fülkébe próbálnak bejutni.

- Ne haragudjanak, foglalt - mondtan határozottan, mire az idős pár néhány kétkedő pillantás kíséretében végül továbbment, miközben én igyekeztem minél jobban eltakarni a függöny által nem fedett rést az üveglapon.

- Erről nem volt szó – hallottam a hátam mögül Norina hangját, s mire megfordultam, az ellenőr már rákattintotta a zárat az ajtóra, majd egy gyors mozdulattal elhúzta a függönyt úgy, hogy a maradék rést is kitakarta vele.

Hiába meresztettem a szemem, semmit sem láthattam abból, ami ott bent történt. Néhányszor lenyomtam a kilincset, de csupán reménytelen próbálkozás volt.  

Csak a zajokból sejthettem, mit csinál a férfi Norinával. Norina tompa nyögései és a férfi zihálása egy percig nem hagytak kétséget bennem afelől, hogy az ellenőr épp barátnőmet erőszakolja a fülkében. A férfi mély zihálásai egyre gyorsabbakká váltak, míg végül néhány perc elteltével lecsillapodtak, majd teljesen elhalkultak.

Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, s a jegyvizsgáló ingjét nadrágjába tűrve, lihegve, izzadtan lépett ki hatalmas, kövér testével az ajtón úgy, hogy egy pillantást se vetett rám, majd egy szó nélkül továbbment.

Norina a hátán feküdt az ülésen, félrehúzott bugyival, apró mellein felgyűrt melltartóval. Mellette, a padlón gumi hevert, benne friss, sárgás színű ondóval.

Becsuktam az ajtót magam mögött. Végigtekintettem pihegő, szétkúrt barátnőmön. Nem mozdult. Kezét vékony, izmos hasfalán pihentette. Nyelt egyet, mikor félig nyitott szemei a fölötte lógó kondomra irányultak. Mielőtt a teletöltött gumi tartalma megindult volna arca felé, egy halk tiltószó kinyögésére még képes volt.

- Ne.

Persze semmit sem ért. A ragadós, sűrű spermát ráfolyattam ajkaira, a közöttük lévő zugon pedig néhány csepp nyelvére folyt, s a váladékból lenyelve egy kicsit figyelte, amint a maradék arcára hullik, s beterítem vele.

Akkor már eldöntöttem magamban, hogy a visszafele útra sem veszünk jegyet.